Magyar nyelv és irodalom

Magyar nyelv és irodalom

„Egy kincse van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve az édes anyanyelv.” (Jókai Mór, 1865)
A visszatekintés mindig a mából történik. Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar nyelv és irodalom manapság nem tartozik a divatos tantárgyak közé, a diákok többsége nem igazán rajong érte, így nem szentel kellő időt a tanulására. Ez általános jelenség, hasonló gondokkal küzdenek a szlovák-, a francia-, az angoltanárok is saját iskolájukban. Mi mégsem kezelhetjük a problémát világjelenségként. Tudatosítanunk kell, hogy csak az anyanyelv dominanciájával lehet ellensúlyozni, hogy háttérbe szorítsák, végső soron kiszorítsák a kisebbségi nyelvet és a kultúrát. Ezért kell óvnunk, tisztelnünk, becsülnünk az anyanyelvünket, nemzeti irodalmunkat az iskolában, a családban, a lakóhelyünkön. Ez a munka nem jár anyagi haszonnal, sokan úgy gondolják, hogy felesleges, mert már nem hisznek a hősregékben, költőink üzenetében, és aztán gyermekeiket megfosztják a lehetőségtől is, hogy megtanulják leírni: édesanyám, hogy példaképük legyen Nemecsek, hogy olvassák a Toldit, Az ember tragédiáját. A magyar nyelv és irodalom tantárgy az egyetlen, amelyet az államnyelvű tanintézményekben tanulni nem lehet. És pótolni sem, ha kimarad az életünkből. Nekünk, kisebbségben élő nemzetiségnek küzdenünk kell a megmaradásért, felelősek vagyunk azért, hogy szülőföldünkön a magyar szó tovább éljen. Éppen ezért be kell vésődnie a köztudatba annak, hogy az iskola feladata a hovatartozásával tisztában levő, az anyanyelvéhez, a szülőföldjéhez, ragaszkodó, széles látókörű, nagy műveltségű értelmiség képzése. Ebben a legnagyobb részt a magyar nyelvnek és az irodalomnak kell felvállalnia. Mi az a többlet, amit ez a tantárgy ad/adhat a tanulónak? Elsősorban a magas nyelvi igény kialakítását, az identitástudat fejlesztését a saját értékek, színek, hagyományok megismerésével, az egyén és a külvilág közötti kapcsolatteremtést a nyelv segítségével, a személyiségformálást, a gondolkozásra késztetést. Az oktatás átalakításának, megújításának időszakában különösen fontosnak tartom a tantárgy rangjának az emelését.
Tevékenységünk vezérlő csillaga az 50 éves iskolánk múltja, eredményei. Jeles elődök: tanárok és tanítványok erősítik meggyőződésünket, hitünket. És hiányoznak is nagyon. Idősebb tanárok, akik közül néhányan már eltávoztak az élők sorából, a középgeneráció, akik különböző okokból mondtak búcsút a katedrának, de a régi jó tanítványok is, akikhez sok-sok közös emlék; öröm, bosszúság, eredmény, kudarc, izgalom, meglepetés fűz.

Oktató-nevelő munkánk a tanítási folyamattal, a tanórákkal nem fejeződik be. Versenyekre, pályázatokra, iskolai és városi rendezvényekre készülünk szorgosan.
Nincs lehetőség arra, hogy mindazoknak a nevét megemlítsük, akik az 50 év alatt járási, kerületi szinten dobogós eredményt értek el. Kisiskolaként mindent megteszünk, hogy ott legyünk a versenyeken. Büszkén mondhatjuk, sokszor remekül szerepeltünk. Köszönet ezért mindenkinek, aki öregbítette iskolánk jó hírnevét. Akarva-akaratlanul szívesen gondolok azokra is, akikkel sok-sok időt töltöttünk együtt, gyakoroltunk, készültünk szorgalmasan a kisebb eredményért is. Hogy a mag termőföldbe került, annak bizonyítéka: a versenyekbe bekapcsolódók tanárként, szülőként folytatják a munkát. Minő öröm gyermekeikkel találkozni ugyanazokon a versenyeken, amelyeket néhány éve még ők is végigizgultak! Úgy gondolom, a legszebb eredményként könyvelhetjük el, hogy a rendszerváltozás óta körülbelül 50 végzős diákunk választotta a magyartanári pályát. Akikre pedig méltán nagyon büszkék lehetünk: N. Tóth Anikó író, Németh Zoltán költő, író, kritikus, mindketten Madách-díjasok és Laczkóné Erdélyi Margit a Selye János Egyetem dékánja.

Gubíkné H. Mária

Tevékenységünk összefoglalása

1. Zenés-irodalmi összeállítások

A nyolcvanas években először évfordulókra készítettünk irodalmi összeállításokat. 1983-ban Babits Mihály születésének 100. évfordulójára készült az első, a második Radnóti Miklós emlékére 1984-ben. Ügyes segítőtársakra találtam N. Tóth Anikó és Béres Gábor személyében. 1985-ben a József Attila-műsor újszerű technikai megoldással, a kivetített képekkel aratott maradandó sikert. A nyolcvanas évek második felében Göbő Sándor és Chmelina Csaba gitárkíséretének köszönhetően a verses-zenés összeállításaink elnyerték mind a diákok, mind a város lakosságának tetszését. Különösen a népballada-összeállításra emlékezem szívesen. Volt egyszer Ki mit tud? is nálunk a kilencvenes évek elején. Szlovákiai magyar középiskoláknak hirdettük meg. Petőfi Sándor János vitézének parafrázisával 1. díjat nyertek diákjaink. A főszerepet Király Erika és Koncz Klaudia játszották. A rímes szöveget a diákok, főleg Szabó Szilvia, írták az ötletem alapján. Óriási siker volt a gimnázium 40. évfordulójára készített összeállításunk. A magyar nép 1000 éves történelmén haladtunk végig. A szöveget jómagam írtam, felhasználva irodalmi plágiumokat. A mozgást, a hanghatásokat együtt találtuk ki a szereplőkkel a próbafolyamat közben.

Foto č. 27/pap.***

Ondrusz Anna kolléganőmmel többször próbálkoztunk iskolai színjátszócsoport létrehozásával. Sikertelenül. A kezdeti lelkesedés néhány próba után lankadt, a bemutatókra nem került sor. A nyolcosztályos gimnázium alsó osztályaiban Gróf Katalinnak két ízben sikerült mesejátékot betanítania. Nagy eredménynek tekinthető. Magyar szakosaink kiveszik a részüket az iskolai műsorok betanításából is. Készült karácsonyi műsor Gróf Katalin irányításával, március 15-i emlékműsor Miklós Zsuzsa, Jankus Zsolt és Gubík Mária rendezésében.

színjátszók

2. Versenyek

A magyar nyelvi versenyek közül az egyetlen az oktatási minisztérium által támogatott verseny a SZÉP MAGYAR BESZÉD versenye. A középiskolák iskolai versenyének első helyezettjei a megyei fordulón küzdenek az országos versenybe jutásért. Két ízben volt a verseny országos győztese az iskolánk diákja: Zsidó Hedvig 1979-ben és Váczi Judit 1996-ban. A megyei versenyen kiemelkedő teljesítményt nyújtott Németh Zoltán, Polák Noémi, Császár Andrea és Kučera Klára, valamennyien eljutottak az országos versenyre is. Polák Noémi és Császár Andrea eredményesen szerepeltek az országos versenyen is. Jutalomként részt vehettek Sátoraljaújhelyen az Édes anyanyelvünk versenyen.
A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre minden évben felkészítjük a tehetséges tanulóinkat. Már a járási versenyen erős a mezőny, mégis sikerül minden évben egy-két díjat elhoznunk. Az elmúlt évtizedek nagy szavalói közül Mokos Attila, Skronka Tibor, Boldoghy Olivér, Bandor Éva, Gubík Ágnes, Szabó Viktor színészek lettek, de nem lehet elfelejteni Erdélyi Margit, N. Tóth Anikó, Buchlovics Péter, Hengerics Judit, Récsei Róbert, Nyúl Péter, Kozák Ildikó, Martinkovics Gabriella, Drenka Beáta, Nyustyin Andrea, Béres Zita, Király Erika, Tóth Gábor, Andruska Csaba, Varga Melinda, Dudás Klára, Líška Zsanett, Radics Ildikó, Balla Krisztina, Czompál Krisztina, Kasnyík Andrea, Nyúl Rita, Polák Noémi, Kurali Judit, Váczi Judit, Mangult Mónika, Forgács András, Ferencz Csilla, Brachna Anikó, Szántó Anita, Ujváry Andrea, Forgács Zsuzsanna, Mikes Mária, Šoóky Marianna, Balla Gábor, Ondrusek Judit, Kučera Klára, Mezőlaky Dóra, Horváth Judit, Bogolepova Viktória, Viglerszky Dalma, Magda Katalin, Duba Noémi, Pólya Réka, Fóthy Noémi, Magda Éva szereplését sem.
Rendszeresen bekapcsolódtunk további szavaló- és prózamondó versenyekbe is: a Reviczky, Gyula, a Sajó Sándor, a Márai Sándor, a Gyurcsó István, a Csengey Dénes Szavalóversenybe, Mikszáth Kálmán Prózamondó Versenybe, az Anyám fekete rózsa elnevezésű versenybe is. Részt vettünk a Csontos Vilmos Szavalóversenyen is. Szép sikereket értünk el magyarországi szavalóversenyeken is. Kiemelkedő eredmény Gubík Ágnes 1., Mangult Mónika 2., Szabó Viktor 3. helyezése a komáromi Jókai Emléknap szavalóversenyén, Mikes Mária első díja a pápai országos szavalóversenyen, Magda Katalin 2. helyezése a pásztói Országos Mikszáth Prózamondó Versenyen és Duba Noémi 6. helye a veresegyházi Anyám fekete rózsa nemzetközi szavalóversenyen.
Az Implom József Helyesírási Verseny nehéz feladataival minden évben tisztességesen megbirkóznak tanulóink. A legjobb eredményt Török Margaréta (2. hely), Morauszki András (5. hely), Duba Ildikó (12. hely) és Horváth Csilla (13. hely) tudhatja magáénak. Török Margaréta eredményesen szerepelt a magyarországi gyulai versenyen is.
Tanulóink pályázatokba is bekapcsolódnak. Mangult Mónika 1995-ben a Palóc Társaság pályázatán aratott sikert, Dohány Klára szekszárdi alkotópályázaton nyert 1999-ben a szülőföld szeretetéről írt munkájával, Kollár Erika dolgozatával a komáromi Gépipari Szakközépiskola Apáczai Csere János pályázatán 2. helyezést ért el.

3. Színházlátogatás

Öregdiájaink itt töltött éveik egyik legmeghatározóbb élményükként emlegetik a színházi előadásokat. 1989-ben indítottam el a rendszeres színházlátogatást. Az első közös színházi élményünk a Jókai Színházban Háy Gyula: Mohács című drámája volt. Nem olyan rendszeresen, mint Komáromba, de jártunk Budapestre is színházba. 2000-ben a Nemzeti Színházban volt bérletünk.

4. Diáklapok

A 80-as, 90-es években néhány lelkes, megszállott tanuló diáklap kiadásával is próbálkozott. Egy számot ért meg, kéziratban maradt a nyomtatás nehézségei miatt egy színvonalas diáklap, Buchlovics Péter szerkesztésében. Tartalmazta N. Tóth Anikó első zsengéit, Molnár Péter Móricz Zsigmond: Barbárok c. elbeszélése alapján készített képregényét. Aztán a nyolcvanas évek és kilencvenes évek fordulóján volt egy MI és egy GIMIX nevű lapunk is. Öröm, hogy már jópár éve van iskolaújságunk, a neve: LÖTTY. Hosszú életet és fejlődést kívánunk neki!

5. És mi volt még?

Csodálatos visszaemlékezni rá. Néhány könyvbarát, irodalomkedvelő diákot invitáltam 1998-ben a tanítási órák utáni csevegésre könyvekről, művekről. Jöttek, egyre többen lettünk: Tóth Anikó, Ferencz Csilla, Demjanics Mária, Farkas Attila, Váczi Judit, Mangult Mónika, Mészáros Zsófia, és hosszan, hosszan beszélgettünk, vitatkoztunk versekről, novellákról, irodalmi hősök viselkedéséről, filozofálgattunk az élet értelméről. Egy ízben Benyovszky Krisztián is a vendégünk volt, bevezetett bennünket Ottlik Géza: Iskola a határon c. regényének rejtelmeibe. A keddi találkozások az alagsori akkori könyvtár sötét, dohos helyiségében az év végéig rendszeressé váltak. A könyvbarátok leérettségiztek, elmentek. Kár, hogy a következő évben nem volt folytatás.

Összeállította: Gubíkné H. Mária