Kirándulás a Tátra környékére avagy a rákóczisok megint a Felvidéken barangoltak

By , 2016. June 15., Wednesday

„Én a szívemet adtam neked, és az árából vettünk egy labdát, és mi együtt játszottunk éveken át. Ugye mi …“ – a mögöttünk ülő Gergőék már vagy a tizedik dalra kezdtek rá a Tátrából  haza vezető úton. Szóval az idei Felvidéki séta, amelyen a mi gimink is ismét részt vehetett,  jó volt. Egyenesen nagyszerű. Hát, nagyjából ennyi lenne a rövid változat, de aki esetleg kíváncsi  bővebb  beszámolómra, azt mégkérném, hogy szánjon egy kis időt néhány sornyi irományom elolvasására. Köszönöm!

„…Én a zenémet adtam neked, …“ – Gergőék már tényleg közeledtek a huszadik szám elénekléséhez, s teremtettek így frenetikus  hangulatot a busz itt-ott beteges köhécselése közben. Emlékeimben próbálom lepergetni,  milyen számokat is énekeltek még, de végül is arra jutok, hogy amikor a buszból kinézve pásztáztam a csodálatos hegyvidéket, már akkor elhatároztam, hogy ez mindenképpen szerepelni fog  beszámolómban, nem csak azért, mert ez bemutatná jópofa útitársainkat, hanem mert … jól hangzik, nem? Csak vicceltem, na, mert igazából a sok emlékhely  s koszorúzás mellett ez tetszett a legjobban. Emellett még nagyon megfogott a vagányabb lányok (akik mellesleg nagyon kedvesek voltak) reakciója, mikor meghallottak egy-egy vallásos éneket a komáromiaktól. Volt tátott száj, meglepődés s majd  jópár perccel később ”öt percnyi szünet“ kérés is.

Szerintem mindegyikünknek a saját kis csoportjával töltött idő vagy az ott megismert emberkékkel való beszélgetés tetszett igazán a legjobban.

Első nagy élményünkben  a gyülekező helyén,  Komáromban volt részünk,  ahová zselízi kis csoportunk egyik fele majdnem  meg sem érkezett, de aztán a taxisofőr „Ja, a Szent István szoborhoz“ felkiáltással visszakanyarodott velünk feladónkhoz, Dóka tanárnőhöz. Öt percig tartott a buszmegállótól a szoborig az út, mi mégis majdnem eltűntünk. Az egész rákóczis barangolós csoportnak ugyanis  az említett emlékműnél kellett találkoznia, amelyet  közösen megkoszorúztunk, és így hivatalosan is megnyitottuk  2016-os tavaszi Felvidéki sétánkat.

Komáromból a bányavárosok felé vettünk az irányt, ahol Besztercebánya volt az első megálló, majd este Késmárk régi stílusú köveit róttuk, s  szálláshelyünkön lévő étteremben még egy ismerkedési estre is sor kerülhetetett.

A szombati nap volt a legtartalmasabb, a reggel a  Görgey kastéllyal s a tulajdonosok sírhelyének felkeresésével indult, Toporc után aztán a   szepescsütörtökhelyi Szapolyai-kápolna gyors megtekintése következett.  Lőcsén szembesültünk  nagy éhségünk mellett Pál mester csodálatos oltárának látványával is a Szent Jakab templomban. S miközben   nem tudtuk, hogy  szegény szemeink már az éhségtől vagy a sok csodától „jojóznak-e“,  túljutva a lőcsei fötér megtekintésén, megérkeztünk Késmárk piros téglás, hagymakupolás evangélikus templomába  gróf Thököly Imre sírhelyéhez. Ne izguljon a kedves Olvasó, végül is a késmárki közös sütizés   kárpótolta az egész napos talpalást. Szálláshelyünkön pedig kirántott husi meg egyébb finom satöbbi várt minket az aznapi ismerkedési esttel. Sikerült közben majdnem életveszélyes helyzetbe kerülnünk, amikor megpróbáltuk megállapítani, milyen  számokat játszanak  a földszinten mulatozó lakodalmasoknak, meg amikor  elmentünk az ablak alá leselkedni, de hát ez már egy másik történet.

Rendkívül tartalmas hétvégénket megtoldottuk még hazafelé jövet is Újtátrafüreden, ahol egy nagyon kedves lekész úr tartott nekünk  kisebb előadást  templomuk kriptájában fekvő Szontághékról.

Legészakibb megállónk a Csorba- tó volt,  tele növényekkel, szanatóriumokkal, ismertető táblákkal, no meg persze a tóval. Hazajövet még egy váratlan  megállón akadt, a Donovalyba vezető  út menti erdő mellet. Út széli erdő, ez olyan mesésen hangzik. Egy tragikus esemény miatt másfél órát futkároztunk az erdőben filmbe illő módon  vagy ötévesek módjára? A lényeg, hogy nem találkoztunk a vasorrú bábával.

S mivel minden út csak egy helyre vezet: a zselízi gimibe,  így kerültünk mi is haza.

Hm, azt hiszem egy dolgot elfelejtettem,  Julcsival mi már több hete Besztercén kellene, hogy lakjunk, legalábbis így egyeztünk meg… Igen,  tényleg szép helyeken jártunk.

Résztvevők:

Hőnyi Julcsi (2.o.)

Kemencei Vivien (2.o.)

Zubnár Kitty (2.o.)

Verbók Noémi (1.o.)

Verbók Noémi