Felvidéki barangolás a Rákóczi Szövetség támogatásával

By , 2015. október 30., péntek

Beszámolóm elején, mintegy megelőzve saját gondolataimat, bepötyögtem  a keresőbe a Felvidéki séta címszót, mondván a Google mindent tud. Na, igen, ez igaz lehet a német szavak névelőinek megállapításakor,  de nem tudna versenyre kelni  a lelkes kis Comenius – csapat /Hőnyi Julianna, Mészáros Rebeka, Faško Veronika, Sárai Bálint Zsombor/ felejthetetlen élményeivel, amelyeket Dóka tanárnő felügyelete alatt szereztünk október 16 — 18 – án, amikor bányavárosainkba kirándultunk. Hisz honnan is tudhatná,  hogy mikor még jóformán Selmecbányára sem értünk, az eső egyből lemosta rólunk az út porát, de még tán azt az ici-pici négyzetmilliméternyi kis helyet is megmosta a  fülünk töve mögött, amit az azelőtti este figyelmetlenül sikáltunk meg. Nos, ezután a  kis kitérő után, kérem, ne kelljen ecsetelnem, mennyire  esett az eső, s  hogy egyáltalán hány fokot  mutatott  a hőmérő, mert akármilyen rossz idő is volt pénteken, nem  sikerült kedvünket szegnie, főleg ha mi az „akkor sem lesz rossz kedvünk” hangulatban vágtunk neki az izgalmas útnak.

Így hát esernyőrengeteg közepette tekinthettük meg Selmecbánya nevezetességeit: az Óvárat, az Ásványtani Múzeumot, valamint a Kammerhof Bányászati Múzeumot. Elszánt csapatunk hősiesen kitartott a Petőfi – emléktábla megkoszorúzásakor  is, mialatt ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna.  Másnapra az esős idő úgy megsértődött, mivel előző nap nem foglalkoztunk vele, hogy kénytelenek voltunk  aranyló napsugarak tüzében megmászni Árva várának 600 lépcsőjét. Majd alaposan megkettőztük lépteinket, hogy idejében érhessünk a körmöcbányai városi múzeumban tartott tárlatvezetésre, amely Mátyás király egykori híres pénzverdéjét s annak emlékeit mutatta be. A csodálatos várostól elbűvölve és  finom teától eltelve tértünk vissza szerény hajlékunkba, a Zólyomi Faipari Szakközépiskola kollégiumába.

Vasárnap első állomásunk a zólyomi vár volt, ahol  egykori    vitéz költőnk, Balassi Bálint tiszteletére –  hogy budapesti vezetőnket  idézzem: „ …és hogy lássák, hogy itt jártunk, és nem feledkezünk el róla” –  megkoszorúztuk emléktábláját. Felvidéki kirándulásunk  végállomásaként pedig Besztercebányát kerestük fel, ahol egy kellemes kis séta után  a megemlékezés virágait helyeztük el Bél Mátyás szülőházánál és a Bethlen –  háznál.

Kis beszámolómat  mintegy összegezve néhány kulcsszóban foglalnám össze:  Comenius – csapat,  jó kedv,  hétvége, esernyős péntek, C-vitamin, verőfényes szombat, jó kedv, nevetés, magyarságtudat, felvidéki bányavárosok,  sok-sok tea, jó kedv, történelem,  séta …

A jó kedvet  írtam már?

Verbók Noémi