Nemzetközi projekttalálkozó Spanyolországban – 2013. február 24. – március 2.

By , 2013. April 29., Monday

Spanyolország elbűvölő és különleges. Lépten-nyomon hatalmas aloe verák és pálmafák teremnek. A cseresznye- és mandulafák már februárban virágoznak. Az emberek pozitív életszemléletűek és nyugodtak. Életük kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb a miénknél.

Zselízről mikrobusszal jutottunk el a bécsi schwechati repülőtérig, ahonnan fapados járaton repülhettünk Barcelonába. Leszálláskor tudatosítottuk, hogy a megszokottól eltérően teljesen más térbe és időbe csöppentünk. Már maga a barcelonai reptér is üde, hangulatos és egyedi. Természetesen a bécsi is flancos, de másképpen az… Amolyan megszokottan diplomatikus és rideg töltetű, mint az összes többi. Egy hostelben éjszakáztunk. Bár az egész napot átutaztuk, nem láttuk akadályát az esti szórakozásnak – Horváth Gitu és Balázs Ákos sajátos átdolgozásában hagyományos farnadi nótákkal szórakoztattak bennünket. Korán reggel homokos szemekkel csoszogtunk ki a buszmegállóba, nem tudva, pontosan melyik buszra is várunk. Volt bennünk egy kis rettegés, hiszen az igazat megvallva a spanyolok nem jeleskednek angolból, így elképzelhető volt, hogy egész másutt kötünk ki a tervezettnél. Három óra utazás után az autóbusz tíz perces pihenőt tartott egy pici büfénél. Mind a nyolcan betódultunk. Az elárusító hölgy nem beszélt angolul, de a tanárnő sikeresen elmagyarázta, hogy nyolc bagettet kérünk. A helyiség másik felébe ültünk le enni, közben ordított a zene. Épp egy finom, döcögős, spanyol zeneszám vette kezdetét, amikor észrevettük, hogy indul a busz. Abban a pillanatban felpattantunk – a zene bevadult, és mi nevetve rohantunk a buszhoz. Nem sokkal később megérkeztünk Monzónba, egy tizenhétezres városkába, ahol spanyol barátaink laknak. Folytatás 'Nemzetközi projekttalálkozó Spanyolországban – 2013. február 24. – március 2.'»

Felvételi követelmények a 2013/2014-es tanévre

By , 2013. April 6., Saturday

Felvételi követelmények a 2013-14 évre

Diákbál – egy kis retróval fűszerezve

2013. február 22-én ismét a harmadikosok rendezték meg a Comenius Gimnázium diákbálját Šoóky Krisztián védnöksége alatt. Az élőzenét egy nagyon ütős, két tagból álló zenekar, az EXCALLISTO (Csomor György, volt diákunk, és Balázs László) szolgáltatta, amely garantálta a jó hangulatot. A dekoráció is nagyon frappáns volt, s ami minden érdeklődőt meglepett, az az volt, hogy a szervezők új ötlettel rukkoltak elő: a bál a retróhangulat varázsát idézte, amely nemcsak a tanulóknak volt érdekes, hanem a tanárokból is nosztalgikus hangulatot váltott ki. A báli megnyitó is tartogatott némi újítást. A szokásos báli köszöntőt követően az iskola igazgatónője, Cserba Katalin meglepetést ajánlott fel annak a két merész párosnak, akik elsőként merészkednek a táncparkettre. Mindenki bátortalanul várta, hogy valaki a tettek mezejére lépjen, végül Gaál Róbert (II.) lett a legény a talpán, és kért fel táncolni, tehát a mi táncunk nyitotta meg a diákbált. Bennünket természetesen újabb páros követett, az én drága nővérkém, Vinzce Enikő és barátja, Kreko István váltak a parkett ördögeivé. Tánc után azonnal kiderült, hogy bátorságunk jutalma egy-egy ízletes pizza, amelyet Zselíz egyik pizzériájában fogyasztottuk el, kitűnő hangulatban. Amint látjátok, néha megéri bátornak lenni :)

Vincze Gabriella (II.)

 

A IX. Felvidéki Országos Rovásírásversenyen és Műveltségi Találkozón jártunk

By , 2013. April 5., Friday

A Comenius rovásírás-szakkörének maroknyi csapata meghívást kapott a IX. Felvidéki Országos Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozóra, amelyet 2013. április 5-én rendezett meg a Palóc Társaság a muzslai Endrődy János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. A verseny megszervezésében elévülhetetlen érdemei vannak a társaság elnökének, Z. Urbán Aladárnak. A szakkör tagjai lelkesen, palócmagyar becsülettel készültek a megmérettetésre, elsajátították a rovásírás művészetének alapjait, amely már önmagában véve is dicsérendő teljesítmény. Sajnálatos módon azonban a rendezvény napjára két versenyzőnk megbetegedett, így Belák Fruzsinára (II. évfolyam) hárult az a feladat, hogy az “egy mindenkiért”-elvet követve, egyedüli képviselőként reprezentálja iskolánkat. Helytállása példaértékű volt. Bebizonyította, hogy a székely-magyar rovásábécé elsajátítható, használható – mindmáig élő mementója a magyarság ősi kultúrájának. Szívből gratulálunk, és sok sikert kívánunk a következő évben is!

Jankus Zsolt