Rendhagyó történelemóra

By , 2012. November 6., Tuesday

„Auschwitz után nem lehet verset írni.“

Adorno híressé vált kijelentése óvatosságra inti még a leggyakorlottabb betűvetőket is.

Az őszi szünidő előtti utolsó tanítási napon, 2012. október 30-án, iskolánk tanulóinak többsége Kepka tanár úr vezényletével rendhagyó történelemórán vehetett részt. A második világháború eseményei a középiskolai történelemoktatás törzsanyagát képezik, s a tanulók ekkor szembesülhetnek igazán azzal, miféle gyilkos gépezetet működtettek a német nemzetszocialisták annak érdekében, hogy a Harmadik Birodalom Európa urává válhasson. A genocídium, azaz népirtás az emberiség történelmének mindenkori szégyenfoltja kortól és társadalmi hovatartozástól függetlenül. A nácik Lengyelországban létrehozott koncentrációs táborai közül az oświęcimi (auschwitzi) volt a leghírhedtebb, amely három fő központba sűrítve fejtette ki gyilkos tevékenységét: Auschwitz I, Birkenau (Auschwitz II) és Monowitz (Auschwitz III). A rendhagyó történelemórán tanulóink magyar nyelvű idegenvezetők segítségével szembesülhettek sosem látott borzalmakkal, részletesen bemutatták számukra Auschwitz I és Auschwitz II (Birkenau) munka-, ill. haláltáborát. Mindannyian némán, szomorú szívvel és könnyes tekintettel adóztak a holokauszt áldozatainak emléke előtt. Ostobaság lenne feltenni a kérdést, mi a legborzasztóbb, a legmegindítóbb Auschwitzben: a nevezetes belépőkapu a jól ismert „Arbeit macht frei”-felirattal, a téglabarakkok, ill. blokkok hosszú sora, a falakat borító korabeli felvételek és az áldozatok fényképei, a két tonnányi levágott emberi haj az üvegkalitkában, a halálraítéltek hétköznapi tárgyai magas halomba összedobálva, az udvaron látható bitófák szomorú magánya, a szögesdrót és elektromos vezetékek a tábor körül, a gázosító és krematóriumok… valamennyi dokumentum arról tanúskodik, hogy Európa a múlt század közepe táján néhány évre levetette magáról a civilizáció és kultúra köntösét, s őrült Nabukodonozorként bolyongott a kontinensen, nyomában nem maradt más, csak emlékek és megválaszolatlan kérdések sokasága.

Azt hiszem, a rendhagyó történelemóra után tanulóink felnőttek kissé, ill. felnőttebbek lettek a látottak, hallottak, tapasztaltak hatására. Biztos vagyok abban, hogy életükkel és viselkedésükkel hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ehhez hasonló tragédia soha többé ne ismétlődhessék meg a történelem során! Köszönet a szervezésért!

Képek